BarbIrományok

A Kezdetek

Évmilliárdokkal ezelőtt, a tágas űrben egy ikerbolygó keletkezett egyazon időben. Az egyik neve Föld, a másiké Tarosz lett. Ikerbolygóként ugyanazon tényezők telepítették be a bolygókat, de míg a Földön emberek, addig Taroszt angyalok és vámpírok népesítették be.

A két bolygó azonban 7 millió évvel ezelőtt eltávolodott egymástól, s nagy lett a távolság közöttük. A Földi élet rendesen folytatódott, de az ikerbolygón minden felgyorsult, a lények közötti konfliktushelyzet kialakulása szintén fokozódott.  A Földön ekkora az emberek már semmire nem emlékeztek a régmúlt időkből, de a tarosziak semmit sem felejtettek.  Az angyalok gyönyörű fehér szárnyai és ragyogó, selyemruhájuk mögött azonban nem rejtőzött ugyan olyan angyali szív. A két fél állandó harcban állt, ennek köszönhetően a bolygó gyors pusztulása is megkezdődött. A fák és a teljes növényzet elpusztultak, a föld kiszáradt, porát az erős, állandó szelek hamar arrébb sodorták, a forrásoknak és patakoknak nyomát se lehetett találni. A lakosság nagyon nagy veszélyben volt, a háborúk felélték vésztartalékukat. Az egykor gyönyörű bolygó az enyészeté volt. Az angyalok élén királynő állt, a vámpírokat a sötét szívű király uralta. Ők ketten egy időben egy pár voltak, született is egy lányuk, s egy fiúk. Míg a nővér félvérnek született,  konkecunonak, addig a fiú apja vérét örökölte, vámpír vált belőle, és apja mellett irányította a hadsereget. Hatalom mániás volt, a katonákat csak a játékszereinek tekintette, akik napról napra gyilkolták egymást. A harcteret jóformán már csak az egymás hegyén-hátán fekvő nehézfegyverzet, a páncélok, és a harcosok csontjai fedték. Már ahol nem a vértavak övezték a földet. Mikor vörös napjuk megvilágította az óriás vértavakat, a folyadék vörösen izzott, olyan vörösen, mint a két fél gyűlölködő tekintete. A gyerekkor ebben az időkben nem léteztek, az erősek harci kiképzésben vettek részt, ahol a tananyag részét képezte a brutális gyilkolás elsajátítása is. A bolygó lakosai a hercegnőt választották ki, hogy elutazzon a Földre, és segítséget hozzon. Gyűlölte szüleit, s azt, amit szeretett bolygólyával műveltek, így boldog volt, hogy elszabadulhat a bolygó fojtogató légköréből.  Kiskorában maga is ilyen kiképzésben vett részt, ahogy minden más gyerek is, a gyengéket kivéve. Azokra a halál várt.

A küldetése pont egy háború kellős közepére esett, habár az a nap igencsak nyugodtnak tűnt, az utcákon aznap senkit nem lehetett látni. A lányt, történetünk főhősét csak néhányan kísérték el a kilövőállomásra. Mivel már többször volt kint az űrbe, ezért különösebb oktatás nem volt szükséges, de a hajó minden egyes alkatrészét alaposan átvizsgálták, s a krómozott lapok úgy fénylettek, mintha csak ezüstből készültek volna. A szolgák már mindent bepakoltak, s lassan a lány is beszállt.  Pillanatok múlva a kis kapszulát kilőtték, s a lány gondolatai, mint a hajó, már messze jártak. Még egy utolsó pillantást vetett a magasból, az alant elterülő bolygóra, majd nekikezdett a robotpilóta beüzemeléséhez. Azonban amikor elhagyta a vonzáskört, a bolygó hírtelen felrobbant. A lökéshullámok megrázták a hajótestet, azonban a fülkének semmi baja nem esett. Bár a lány nem sírt, gondolatai mégis azon jártak, hogy még csak el sem köszönt anyjától.  A fejlett technikának hála, a hatalmas távolság megtételéhez pár nap is elegendő, s míg a hajó úton volt, a lány mély álomba szenderült.

Majd a Földön…

 …egy új kaland vette kezdetét.

1.    fejezet

A hajó megérkezett a Földre, s Era külvárosában csapódott a földbe.

Szerencsére épp egy fás ligetbe estek, ahol az emberek nem fordulnak meg sűrűn, így a jármű biztonságban volt, távol a kíváncsi szemektől.

- Hát ez a földet érés nem ment valami jól, a kapszula is teljesen tönkrement, bár nem mintha bármi szükség lenne rá a későbbiekben, hiszen nincs már hova visszatérnem – mondtam, miközben sikerült kikászálódni a roncs darabjai közül. Pár vágás, de hála az égnek túléltem, nem úgy, mint Tarosz lakosai.

 Mihez kezdjek, most, hogy itt vagyok? Találnom kéne egy szállást, vagy ha nem örök életemet ebben a szemétben kell leélnem, ami nem túl kellemes azt nézve, hogy a hátralévő életem még több száz évre kiterjed. Először is nem ártana egy kis helyi pénzt összegyűjteni, de ahhoz be kéne illeszkedni és munkát szerezni.

-          Na, jó. Mivel nem állhatok itt egész nap tétlenül, bejárom várost, és majd meglátom mi lesz.

Era belvárosa felé vette az irányt, s mire leszállt az éj, megérkezett a központba, és elkezdett ismerkedni az itteni élettel. Meglepte, hogy mind a város, mind az életvitel eltér, s kezdett elkeseredni, ekkor azonban történt valami. Zajokat, és kiáltást hallott az egyik zsákutcából, így arra felé futott. A szűk utcában egy fiatal srácot látott, akit éppen fogvatartott két támadója keze. A Hold fényénél, belenyilallt a felismerés, hogy a fiú torkához egy kést szorítanak, így azon nyomban ott termett. Kigáncsolta az egyik támadót, azután megütötte a nyakát alulról, s a földre terítette. A másik alaknak ez alatt sikerült a lány fölé kerülnie, de ő észrevett egy acélrudat a földön, s az utolsó pillanatban sikerült a gyomrába szúrnia, pont a fontos szervek környékére, még mielőtt az leszúrta volna őt, ezáltal az árnyék elvetődött, és nem mozdult többé.

Mikor fölállt, látta, hogy a fiú még mindig nem mozdul, így odament hozzá.

- Uram, jól érzi magát? Nem sérült meg? Oh, hála az égnek, csak megrémült, nagyobb baja nem igazán esett, egy két apróbb sérülést leszámítva. Uram, talán becsukhatná a száját, sok bogár repdes ezen utcákon. A nevem Hope Rumble.

- Köszönöm, hogy megmentett kisasszony. Cero Celldro vagyok. Örülök, hogy megismerhetem. Igazán látványos volt a műsor, még nem láttam nőt így küzdeni

-  A bájcsevejre ráérünk a későbbiekben is, de szerintem jobb lenne mihamarabb itt hagyni ezt a helyet, főleg, hogy az egyik ember meghalt. A kíméletes küzdelem nem tartozik éppen a fegyvertáramba, kiváltképp, ha egy ekkora ember kést szegez egy másik ember nyakára.

Egészen a sétálóutcáig elfutottak, mely a város keleti részén feküdt a bevásárló övezetben. Ott leültek egy padra, hogy kipihenjék magukat, és hogy megbeszéljék a történteket.

- Milyen technikákat használt? A nők nem igen szoktak harcolni, főként nem legyőzni ilyeneket.

 - Csak… tanultam egy kis önvédelmet.

- A kisasszonyok általában teáznak, táncolnak, nem pedig önvédelmet tanulnak. Kérem, árulja el az igazságot.

- Tényleg tanultam, bár az igazság többi részét kétlem, hogy elmondhatnám. Nem is, ha elmondanám, úgy sem hinné el.

- Oh, ebben ne legyen annyira biztos. Magam sem a példamutató úriemberek közé tartozom, nem illek bele a kor emberei közé, úgyhogy nem kell félnie. Ami pedig ebben a városban manapság folyik, azt sem lehet épp szokványosnak nevezni. A kor emberei ezen felül a maguk világával vannak elfoglalva, a mások élete nem számít sokat. Ezek ketten profi bérgyilkosok voltak, akiket azért béreltek fel, hogy a családomat megöljék. Ők ketten a profik között is a legjobbak voltak. Az emberek nem igazán szívlelik, ha egy magunkfajta beleszól az alvilág és a bűnözés világába. Mindamellett a legyőzésük sem illik bele a viktoriánus kori etikettbe.

- Rendben. Ha tényleg tudni akarja, elmondhatom, de nem biztos, hogy jó vége lesz.

- Remélem, megengedi nekem, hogy letegezzem, s úgy beszéljek a történtekről.

S miközben Hope beszélt, addig Cero figyelmesen hallgatott, s mire befejezte, már javában az éjszaka közepén jártak. A csillagok fénye világította meg őket az erdőben, ahol Hope épp a járművet mutatta meg, amivel ideszállt. A Hold megvilágította a fiú arcát, s a lány csak ekkor vette észre, milyen helyes is ő. Kék szemét kiemelte fekete haja, melynek egy-egy kósza tincse, a szemébe hullt. Piros szája csak még jobban kihangsúlyozta arányos arcfelépítését, a kissé kiálló arccsontokat, a sima bőrt. Fiú létére női arcvonásokkal rendelkezett. Piros ingére fekete mellényt húzott, nyakában pedig egy nyakkendő lógott. Fekete nadrágja finom vászonból készült, cipője pedig egy elegáns, talán olasz bőrcipő lehetett. Az elegáns öltözetet azonban úgy hordta, mintha csak egy hétköznapi, kényelmes ruha volna.

-  Amiről beszéltél, tehát még is igaz. Bár itt van a szemem előtt, az agyam mégis csak nehezen fogja fel. De ha mind ez igaz, és már régóta rendelkeztek ilyen technikákkal, akkor az is lehetséges, hogy vannak rajtad kívül itt más, hogy is fogalmazzak, hozzád hasonlók? Ők is vámpírok?

- Nos, elméletben előfordulhat, de én még nem hallottam egyről sem, de ez nem zárja ki a lehetőségeket. Főleg abból a pontból, hogy mi képesek vagyunk több száz évvel is túlélni a ti rövid életeteket. És hogy vámpírok lennének? Ez sem kizárt, bár szerintem kicsi az esélye. Tudod, ők nem igazán kedvelik az utazást, nekik bőven elég a háború, és viszály, amit nálunk okozhattak. Bár elméletben előfordulhatna, hogy egy-kettő közülük idelátogat, és porba akarja taszítani a Földet, de úgy vélem, már ha ez lehetséges, hogy már rég megtették volna. Ha pedig nem tették meg eddig, nem tudom, mi venné rá őket, hogy ezek után megtegyék. Szerintem nem kell ettől félni.

- Biztos. Bár, az valószínű lehet, hogy elvesztettek némi varázserőt, és ezért nem tették meg? Mármint úgy értem, hogy vannak mondák és történetek nálunk is vámpírokról, főleg az utóbbi pár évben lehetne rájuk fogni pár titokzatos esetet. Ugyan is, nemrégiben új történetek kelnek szárnyra, miszerint különböző szűk sikátorokban, melyeket az utca fényei nem képesek bevilágítani, gyilkosságoknak adnak tanúbizonyságot. Általában reggelente találtak rájuk a rendőrök, vagy, hogy pontosabb legyek, nem találtak rájuk. Holtestek ugyanis nem voltak. Csak ruhákat találtak, amik környezetében rengeteg homokot találtak. Az emberek sokáig nem tudták hová tenni az eseteket, mivel nem volt sem bizonyíték, sem gyanúsított. A maradványok nem voltak meg, és akiket eltűnés és ruha alapján azonosítottak, azokról nem derült ki semmilyen összefüggés. Aztán néhány hete találtak egy holtestet, ami félig elporladt, azonban a felső teste megmaradt, s a nyakán mintha szemfogak nyomát lelték volna meg. Vért azonban egyik helyszínen sem találtak. Egy cseppet sem, ami azért elég fura, ha nincs se holttest, és meggyilkoltak valakit. A történtek alapján tehát nem kell mondani, a vámpírmesék igencsak elterjedtek mostanság. Szinte az egész város erről beszél. A baj csak az, hogy senki nem nyomoz az esetek után, így a gyilkos továbbra is folytatja az öldöklést. Az emberek azt hiszik, hogy vámpír, és félnek tőle, a rendőrség pedig nem nyomoz, mivel nincsenek nyomok. Erős a gyanúm, hogy ezt a te világod fajai teszik az emberekkel, mert nem hiszem, hogy valójában vannak vámpírok, hiszen a Földön csak egy adott időponttól lehet a vámpírokra vonatkoztatni, előtte nem volt nyomuk. Az évszázadok alatt pedig egyre erősödtek, és csak a mai napokra dugják ki a fejüket a biztonságot nyújtó búvóhelyükről, hiszen annak idején még nem volt ennyi gyilkosság, és szerintem ezek tényleg vámpírok művei.

- Én is így gondolom. A testek azért porladtak el, mert kiszívták belőle az összes vért, hiszen ha égés következménye lett volna a porladás, akkor valószínű, hogy a csontok megmaradnak, és a ruhák elégnek. A vámpírok csak nappal támadhatnak ezen a bolygón, hisz nem kockáztathatják azt, hogy levadásszák őket, főleg ha tervük van, és meg akarnak erősödni. Az azonban előttem is rejtély, hogy az áldozatok száma ilyen gyorsan szaporodik, hiszen a bolygómon a vámpírok vérszívás nélkül bírták akár egy hétig is, és ahogy mondtad, a múlt vámpírjai is. Ez nem világos nekem sem, ha csak nem azt nem jelenti, amit sejtek. Ha tényleg az van, akkor a város, sőt, lehet, hogy az egész bolygó veszélyben van.

- Mért, te hogy gondolod? Mért jelentenének ekkora veszélyt? Kérlek, magyarázd el, hátha tudunk tenni valamit az ügy érdekében.

- Úgy vélem, hogy a vámpírok századokkal ezelőtt érkezhettek ide, talán mert elegük volt a Taroszon lévő folyamatos háborúkból, talán mert el akarják foglalni a Földet, és elterjeszteni az uralmukat az emberek felett. Azonban nem pusztítanák el őket, hiszen nem lenne mit enni. Nem. Inkább elszaporodnak. Ha pedig ez a terv, akkor az utóbbi pár évben egy új vezető születhetett, vagy jöhetett ide, aki átvette a vámpírok felett az uralmat, egy olyan vámpír, aki jól ért a tervek kidolgozására, akinek erős befolyása van a lények felett. Megparancsolhatta nekik, hogy sok vért igyanak, de továbbra is rejtőzködjenek, hogy erőt tudjanak gyűjteni és szaporodni. Ha ez megtörténne, akkor az emberiség nagy bajban lenne, a tápláléklánc csúcsára a vámpírok kerülnének. Képzeld el, több vámpír, mint ember. És vámpírrá válni több módon is lehet. Egyszóval az embereket levadásznák, nem lenne biztonság. Azon felül a vámpírok megerősödve még nagyobb vérkészlet elfogyasztására éreznének kényszert. Meg kell őket állítani, amíg még lehet.                                                                                                                       

De hogy hogyan, arról fogalmam sincs, és gondolom, neked sincs. Nem igaz?

- Ami azt illeti, van. De csak később térek még rá, előbb mondani valóm van. Nézd, a tenger hogy tajtékzik, már tükröződik a vízen a kelő Nap. Hajnalodik. Gondolom nincs hol aludnod, hát lakjál nálunk, legalább is egy kis ideig, amíg nem sikerül beilleszkedned, aztán majd meglátjuk. Nos, ehhez kapcsolódik a mondanivalóm. Tudod, ami azt illeti a családunk elég gazdag.

- És?

- És az apám a helyi Nyomozó- és Rendőrkapitányságának feje. Ha odaköltöznél hozzánk, akkor a friss fejleményekről könnyen értesülnél, és utána tudnánk nyomozni, mi is a valódi helyzet. Már ha szeretnéd. Indulhatunk?

….

Itt akarsz éjszakázni a roncsban? Gyere!

Megfogta a kezét és elindultak a villaövezetbe, ahol a nyomozó háza található. Útközben egyikőjük se szólt egy szót sem, így hát csak az éjjeli lények törték meg az éjszaka csöndjét. Ősz volt, az erdőt a szőnyeg vastagon borította, s a hajnal fényei kezdték elnyelni a holdvilágot, s a csillagok sziporkázását. A gyenge sugarak selyemfüggönyként világítottak be a fák ágai között, majd a többi fa díszes levelein csillantak meg. Más napsugarak a harmatos fűszálakon törtek meg, melyeket az ébredő nép még álmosan gyűjtött be, s az erdő lakóit a madarak gyengéd éneke ébresztette, s szólította fel az éjjeli lényeket a lefekvéshez. Mire a házhoz értek, már eltűnt a tengerben a Hold, helyet adva az éltető Napnak, mely a munkába igyekezőket szólongatta.  Azok pedig más emberekkel mit sem törődve, nem figyelve a környezetre, rohantak a munkába, nehogy elkéssenek. Az új nap kezdetét vette, habár a csöndes párnak ez még korán sem új nap, nincs idejük pihenni. Amikor megérkeztek a villához, mely inkább kastélyhoz hasonlított, mint házhoz, Cero az ajtón kopogtatva jelezte, hogy megérkeztek.

                - Jó reggelt, ifjú úr! Hogyhogy még csak most érkezett meg?

                - Jó reggelt, Margaret! Kérem, felszólna édesapámnak, hogy fogadjon engem, és ezt a fiatal hölgyet amint lehet? Igen fontos lenne.

- Máris felszólok fiatalúr, addig tehetek oda egy teát? Önnek és a kisasszonynak?

- Igen, azt megköszönnénk, ha lehet, valami erősebbet, esetleg Earl Gray-t.

- Értettem, addig kérem, foglaljanak helyet a nappaliban.

                - Szóval, üdvözöllek, az én szerénynek nem igazán mondható otthonomban, remélem, minden jól megy, tisztázni tudjuk a helyzetet, és jól fogod érezni itt magad. Azonban lesz dolgunk bőven, már ha meg nem sértődsz, el kell majd egy ruhatár, s mi egymás. És kérlek, mikor apámmal beszélünk, had beszéljek én, bármit kérdez is, rendben? És bármit mondok, kérlek, ne vedd majd sértésnek, de apám csak így fogja elfogadni a feltételeket.

A szoba padlóját sötétbarna parketta fedte. A falak barnára festve, a szekrények, és az asztal is a padlóhoz illő, barna fából készültek. A székeket libanoni cédrusból alakították ki, igényes, sötétkék színű anyaggal borították őket. A szőnyeg, a díszpárnák és a növények a természetet tükrözték, míg a szoba dísztárgyai a gazda hobbyját, a vadászatot, és az utazást. A falakon régi, szépia képek díszelegtek, melyek a családról és az utazásokról készültek.

                - Fiatalúr! Az édesapja fogadja önöket. Kérem, jöjjenek. A teát felviszem.

Kopp, kopp, kopp.

                - Oh, igen, gyertek be, foglaljatok helyet. Nos, a nevem Gróf Aliester Celldro, mi szél hozta errefelé a kisasszonyt?

                - Édesapám, ő Hope Rumble. Megmentette az életemet tegnap este, amikor a fejvadászok, akik meg akarnak ölni minket, megtámadtak. Aznap érkezett a városba, egyedül jött, útitársa egyetlen bőröndje volt, és kistáskája, mely az iratokat, a pénzt és apróbb tárgyait tartalmazta, azonban az állomáson mindenét ellopták. Nincs sehova mennie, a rokonai meghaltak egy tűzben, magára van hagyatva. A falu neve ahonnan származik Hiroki, egy nagyon kicsi falu, úgyhogy nem tudja mi-mi a városban, s hogyan tovább, így meghívtam magunkhoz, hátha itt lakhat egy ideig, amíg nem tudja összeszedni magát eléggé ahhoz, hogy egyedül is boldoguljon. Mivel minden iratát és pénzét ellopták, ezért munkába kell állnia, de még nem dolgozott, nincs semmilyen papírja, és így iskolába sem tud járni. Arra gondoltam, esetleg meg tudnád szerezni a szükséges papírokat, esetleg megtanítani neki az alapvető dolgokat.  Mivel nem ismeri az illemet, fel kéne fogadni egy illemtanárt is, talán igazi úri hölgy válna belőle, és így nem hozna családunk nevére szégyent, továbbá még lehet jót is tenne a hírnevednek. Egy rendőrfelügyelő, aki egy falusi lányból, igazi hölggyé válik. Kérlek, gondolkodj el rajta.

                - Igazad lehet. Még a mai nap utána járok a dolgoknak, s megteszem, amit tudok. Azonban az ifjú hölgynek szüksége lehet egy ruhatárra, mondván, hogy ez az egyetlen ruhája, és ez sem illeszkedik be a helyi… khm… öltözködésbe, szóval, remélem, még ma elviszed vásárolni. És egy szépség szalon is lehet, hogy ráférne. Remélem, nem bántom meg kisasszony, de ahogy a körmeit, a haját és a szemöldökét elnézem, nem válhat önből hölgy, de talán egy kis szépítés csodákat tesz.  Kérem Margaret, mutassa meg a kisasszonynak a szabályát.  Te Cero még maradsz. Beszédem van veled. Kérem,  Miss Rumble, érezze jól magát itt, és kérje meg a szobalányt, hogy vezesse körbe.

A szobalány pedig felvezette a második emeletre, ahol a szobája található, s ott is egészen az utolsó szoba, balra. A lépcső, amin felvezették csigalépcső volt. A fehér lépcsőalapon fekete, vasból kovácsolt, virágos mintájú gyönyörű korlát fut fel. Ahogy a szobába benyitottak, Hope-nak elakadt a lélegzete. A falakat, finom, krémszínűre festették, apró virágok futottak a bordűrön, a függönyt barnára festett selyemből varrták, az ágy királynőknek méltó, hatalmas franciaágy, baldachinnal. A keretfába virágokat faragtak, a baldachin csillagokat és virágokat ábrázoló csipkéből verték. A padló a nappaliéhoz hasonló színű parkettából készült. Az ágy mellett kis fiókos szekrény található, a szemközti falnál egy öltözködő asztal, s egy ruhásszekrény. Ezek a tölgyből készült használati tárgyak kiválóan beleillettek a szoba különleges világába. A plafonról egy hegyikristály csillár lógott. Az ablakból pedig egyenesen a lenyűgöző kertre lehetett látni.

                - Gyönyörű ez a szoba. Ez tényleg az enyém lesz?

                - Igen kisasszony, bár meg kell, mondjam, ez a legkisebb szoba. Ezen kívül a napirendje:

 Reggel hat órakor jövök kelteni önt, ezt pedig az öltözködés, a reggeli, majd az tanórák követik. A tanárok az ifjú úrral együtt nyelvre, gazdaságra, természettudományokra fogják tanítani. Egyik nap zongoraórája és illemtana lesz, máskor az etikett, a tánc, az öltözködés fogja elfoglalni az órarendjét. Meg kell tanulnia viselkedni, társalogni, úgy, mint minden korabeli lánynak. Az utóbbi órák elkülönülnek a fiatalúr óráitól, ezeken egyedül vesz rész. Este hétkor szolgálják fel a vacsorát, lent az ebédlőben, melyet a ház urával és a fiatalúrral kell elköltenie.  Nyolc órakor sor kerül a fürdésre, ezt követően pedig, mivel szüksége van a kipihentségre, az alvás jön. A keltésben és az öltözködésben én fogok az ön szolgálatára lenni. A ház népe elfoglalt, tehát a problémáival és gondjaival maximum Azelt, a komornyikot keresheti fel, bár nem hiszem, hogy érdemes lenne. Mivel parancsot kaptam, teljesítem is azokat, ahogyan tudom, mert hűséget fogadtam gazdámnak, azonban ez nem jelenti az ön iránt való jóságomat is. Mindenki nevében remélem, hogy nem hoz szégyen a családi névre, csak akkor beszél, amikor kérdezik, és szorgalmasan fog részt venni az órákon. Azonban ha nem, saját magam fogom a szűrét kitenni az én jóságos uram házából, és nem lesz bocsánat. Remélem megértette a mondanivalóm lényegét, és hasonlóan fog tenni. Most pedig lemegyek a konyhára, és szólok a szakácsnak, hogy készítsen valamit az ön számára és küldesse fel.

Ezzel fogta, és becsapta maga mögött az ajtót, Hope pedig egyedül maradt.

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat